Kispesten sem lehetett más a cél, mint a három pont megszerzése. Mészöly Géza ennek megfelelően küldte pályára a csapatot. A Honvéd szintén győzni akart... A meccset a Honvéd kezdte aktívabban, míg csapatunk játékába az első fél órában több hiba is csúszott. Helyzetet nem sikerült kialakítanunk, támadójátékunk akadozott, igaz, szerencsére a Honvéd sem volt képes tudatos gólhelyzetet alakítani. A mérkőzés színvonala, ha nem is volt magas, de a nagy küzdelemben mindig történt valami a pályán, és a sportszerűség kedvéért el kell ismerni, hogy a hazai együttes kezdeményezett többet. A szünet előtt újra megtörtént az, amihez lassan hozzászokunk: a kiállítás miatt emberhátrányban kell lejátszanunk a mérkőzés nagy részét. A második félidő első 10 percében kiderült – akárcsak Sopronban –, hogy az Újpest valamilyen oknál fogva emberhátrányban szervezettebben futballozik. Ezt persze nem bántuk, hiszen Tóth Norberték ebben az időszakban frissebben, gyorsabban és pontosabban játszottak, mint az első játékrészben. (Igaz, az eddigi mérkőzéseken látott jó játéktól messze voltunk.) Fölényt azonban nem sikerült kialakítani, sőt a Honvéd egy szabadrúgás után vezetéshez jutott. Kovács révén gyorsan egyenlíthettünk volna, ám csatárunk sajnos rossz megoldást választott. A Honvéd emberelőnyben és gólelőnyben nem tudott fölénk kerekedni, ami egyrészt annak köszönhető, hogy a játékosaink derekasan állták a sarat, másrészt annak, hogy a rivális sem volt éppen „világverő” formában. Összességében elmondható, hogy erősen visszafogott teljesítménnyel is pontot szerezhettünk volna, sőt még emberhátrányban is, ám a Honvéd egy jól eltalált szabadrúgással megszerezte a három pontot jelentő gólt. Ezen az estén igazán egyik csapat sem érdemelte meg a győzelmet. A három pont mellett egy játékost is vesztettünk a következő mérkőzésre: Böjte Attilát ugyanis kiállította a játékvezető.